PAS – Szülői elidegenítés

PAS, elidegenítés, abúzus, válás

"A Szülői Elidegenítés (Parental Alienation, rövidítve: PAS) egy destruktív folyamat, melynek eredményeként a gyermek pszichológiai manipuláció hatására alaptalan félelmet, ellenséges érzelmeket táplál egy szülő vagy egy másik családtag iránt, nem tiszteli őt. A jelenség a gyermek és az elutasított családtag ellen irányuló pszichológiai abúzus - lelki bántalmazás - egy jellegzetes formája."

A gondozó szülő gyermeket érintő abúzusa

„A PAS, amely majdnem kizárólag a házastársak különélése, illetve válás esetén fordul elő, különösképp azokban az esetekben, ahol jogi lépésekre is sor került. 

Ennek fő oka általában az, hogy az egyik szülő ki akarja zárni a másik szülőt a gyermek életéből, de más családtagok, barátok, ügyvédek és „támogatók” is hozzájárulhatnak ehhez. A folyamat végül oda vezet, hogy a gyermek hosszú távon, sőt általában teljesen elidegenedik a szülőtől, illetve más családtagtól amit különösen negatív gyermekkori élményként él meg, mely következtében magatartásbeli, kognitív, érzelmi és pszichológiai szimptómák alakulnak ki az érintett gyermekben.” (Wikipédia)

A jelenséget 1976-ban írták le először, majd magát a kifejezést pontosan 1980-ban vezették be. Az USA-ban, például, ahol léteznek családjogi bíróságok, 2010-ben végeztek egy felmérést, 300 résztvevő bevonásával, annak vonatkozásában, hogy létezik-e a gyermekét manipuláló szülő jelensége? A válaszadók 98%-a válaszolt igen-nel.

Dr. Richard A. Gardner pszichiáter és pszichoanalitikusként tevékenykedett, több, mint 400 gyermek szülői felügyeleti jogi kérdésekben segített szakértőként, a bíróságoknak. A PAS-ra vonatkozó elméletét a megtapasztalt, gyakorlati esetek kapcsán és mentén készítette el, hivatalosan, tényekkel és adatokkal pedig megcáfolni az általa felállított elméletet a mai napig nem tudta senki.

A PAS kérdésében nem az a döntő, hogy anya, vagy apa követi-e el, hanem az, hogy elkövetik a gyermekek sérelmére, és mekkora károkat okoz mindez a gyermekek számára. Mert anya is, apa is lehet elkövető. Ez mindössze annyitól függ, melyikük a gyermeket gondozó szülő

Akár anyaként, akár apaként él külön a gyermekétől, a PAS induktor, tettével bántalmazza őt.

A 20. számú módszertani útmutatójuk pontosan és konkrétan részletezi a szakértők számára, hogy a gyermek szülő általi befolyásolását, annak fokát, és annak hatásait a gyermeki lélek, és gondolkodás fejlődésére hogyan, és miként vizsgálják. Maguk az igazságügyi szakértők sürgetik ezen módszertani útmutató frissítését, és kiegészítését a PAS jelenségének és hatásának vizsgálati útmutatójával.

A szülői elidegenítés abból adódik, hogy a gyermeket gondozó szülő a különélő szülő ellen hangolja a gyermek gondolkodását, és érzelmeit. Azaz: befolyásolja a gyermeket, a saját céljai elérése érdekében. Ezt pedig a módszertani útmutató kifejezetten részletezi. Csak nem elidegenítésnek, hanem befolyásolásnak hívja – de ugyanarról beszél.

A PAS-t az a szülő követi el, aki eszközként tekint a gyermekére, és pszichológiailag maga is sérült.

Ha a PAS-t kutató szakértőknek sikerül meggyőznie a PAS-t tagadó szakértőket arról, hogy a PAS valóban létezik, akkor úgy az anyák-, mint az apák védelmére felesküdött civilek egyszerre, egy emberként tudnának tenni a PAS ellen, és büntetőjogilag szabályoztatni a PAS-t hazánkban. Tekintettel arra a tényre, hogy napjainkban már legalább annyi a gyermekétől különélő anya, mint a gyermekétől különélő apa, valamint arra is, hogy a PAS-t úgy az anya, mint az apa, mint a nagyszülők, és mint a gyermekvédelmi rendszer előszeretettel alkalmazza, mert megteheti. Hiszen a PAS-t az tudja alkalmazni, aki hatalmat gyakorol a gyermek fölött.

Ha nem valósul meg valódi vita a civil szakértelem körében, hanem kimerül mindössze annyiban, hogy mind a férfi-, mind a nőjogi civilek a saját mellkasukat verik, fennen hirdetve, hogy ők az „EGYETLENEK”, aki a PAS-t kívül-belül kiválóan ismerik, és csak nekik higgyenek az emberek …. Nos, ha ez ebben a formában megy tovább, akkor a társadalom nagyon gyorsan fog undorral fordulni a kérdés felé.

Társadalmi támogatottság nélkül pedig a PAS jelensége soha nem fog felszámolásra kerülni Magyarországon.

És az így kialakuló, civil kakaskodást nemcsak a különélő apák, a különélő anyák, de legfőképpen a PAS-al érintett gyermekek fogják, tulajdonképpen – megszívni.

Ellennevelési módok:

  • A szülő számára nem tetszik a gyermek megjelenése vagy viselkedése, és ezt úgy jellemezi, mint ha az a másik szülőé lenne, ezzel szégyenbe hozva a gyermeket saját maga és a másik szülő előtt. „Miért hazudsz nekem? Pont olyan vagy, mint az a..ád!”
  • A másik szülőről való visszatetsző (negatív) megjegyzések a gyermek előtt igen hosszantartó és mély hatással bírnak. „Az a..ád egy komplett idióta.”
  • Ha gyermekünk a másik szülőjét emlegeti, dicséri, és emiatt kezd el bosszankodni a jelenlevő szülő – vagy büntetésből emiatt nem áll szóba a gyerekkel – akkor meggátolja a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolat fejlődését és emellett hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek szégyent, zavart, bizonytalanságot érezzen.
  • A gyermeket a váláshoz vezető út részleteivel terhelni szintén az elidegenítés egyik fajtája, bár az elidegenítő szülő gyakran azt mondja, hogy ő csak őszinte akart lenni, azonban a célja leginkább az, hogy a gyermek szemében a másik szülőt lekicsinyelje.
  • A gyermek és a szülő gyakran nem értenek egyet és a gyermek gyakran megharagszik a szülőjére, ha annak valami miatt nemet kell mondania. Ha erre a dühre fókuszálunk vagy nem engedjük, hogy enyhüljön, akkor ezzel a taktikával saját magunktól idegeníthetjük el a gyermeket.
  • Amennyiben az egyik szülő kémnek használja a gyermekét ahhoz, hogy állandóan privát információkhoz jusson a másik szülő életmódjáról, kapcsolatairól, akkor az nem a gyermek érdekét szolgálja, mivel gyanút és idegességet kelt benne.
  • Sok esetben az egyik szülő úgy tűnteti fel magát, mintha a gyermekét szeretné megmenteni valami nem létező veszélytől, ezáltal azt a non-verbális üzenetet küldi a gyermeknek és a körülötte levőknek, hogy valami veszély tényleg van. E igen gyakran használt taktika az elidegenítés során.
  • Végül, amennyiben akadályokba ütközik a gyermek és a másik szülővel való telefonbeszélgetés, vagy azt kihallgatja a mellette lévő szülő, az minden esetben felsőbbrendűséget és veszélyt sugall.

A gyermek ezekben a helyzetekben nincs tudatában annak, hogy bármiféle bántalmazásnak esne áldozatul, köszönhetően azok alattomos mivoltának

Az is előfordulhat, hogy a fenti helyzetek visszafelé sülnek el és a gyermek megharagszik arra a szülőjére, aki a másikat besározza. Bármelyik történik meg, a szülői elidegenítés igen komoly formája a gyermekbántalmazásnak és meglehetősen gyakran előfordul az elvált családok körében.

Amennyiben az elidegenítő szülő „sikerrel jár”, az elidegenítés teljes mértékű, vagyis a gyermek mindenféle indok vagy kommunikáció nélkül egyszerűen visszautasítja a másik szülőjét.

(Forrás: A “Tények és tévhitek a PAS kapcsán” – Azért a Hópihetánc 2017.november 10-i cikkének részleteit osztom meg, mert annak soraival teljes mértékben egyetértek és kifejezik a témával kapcsolatos gondolataimat.)