(Theodore Roosevelt)
Ha baj van a gyerekkel, baj van a családdal is. Az ifjúság helyzete nemcsak hazánkban, hanem világszerte a közvélemény érdeklődésének központjában áll. E korosztály védelme társadalmi érdek. Az ország jövője csak egészségesen felnövő, korának megfelelően segített és támogatott generációk esetében biztosított.
A rendszerváltás, az életkörülmények drasztikus megváltozása magával hozta a családokban felmerülő problémákat, veszekedéseket, válásokat. Nemcsak a család nem tud a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, de a gyerekek sem értik a megváltozott körülményeket. A deprivált családi háttér, diszfunkcionális működés, a konfliktus megoldó, frusztráció csökkentő eszközök és módszerek hiánya oda vezethet, hogy gyermekeink kerülnek veszélybe.
A felelősség a gyermek neveléséért elsősorban a szülőké, a szülőket pedig közös felelősség terheli, amelynek során elsődleges a gyermek legfőbb érdeke.
A gyermek védelme s egészséges, biztonságot nyújtó családi hátterének biztosítása születésétől kezdve fontos.
Egyre több a sérült gyermek, majd a sérült felnőtt. A bajra egyetlen orvosság van: a szeretet, az öröm, hiszen egy gyermeknek nemcsak a teste, de a lelke is éhes. A gyerek fejlődését 3 féle sérülés fenyegeti: pszichés, szociális és fiziológiai.
Gyermekvédelmi munkám célja, hogy a fejlődő gyermeket ne érje pszichés/fizikai sérülés a családjában, a családjától, a hozzá legközelebb álló személyek által, a szülők által.
A szülők egészségi állapota, gazdasági- és társadalmi helyzete, szocializációja (iskolai végzettség, kulturális háttere), személyisége eltér egymástól a házasságban is, tehát a szülői egyenlőtlen erőviszonyok nemcsak a házasság alatt okozhatnak problémát, hanem a válás után is. A konfliktusok s azok kezelésére már házasságon belül is szükség adódhat. A konfliktusok megléte, nem szükségszerűen rossz, mert rámutathatnak különbözőségünkre, megkönnyítheti működésünk megismerését azzal, hogy rámutatnak különbözőségeinkre. Ha a konfliktus rendezése után tovább tudnak együttműködni a szülők, a megoldás pozitív. A nézeteltérések lezárásához viszont, néha elegendő a fizikai vagy verbális bántalmazás alkalmazása, amely még egyenlőtlenebbé teszi a szülők tárgyalási szintjét.
Két vagy több ember együttélésekor elkerülhetetlenek a konfliktusok. Minél több generáció él együtt, annál több a feszültségforrás. Tehát a mediáció nemcsak a házastársak, de az együtt élő családtagok között (szülő-gyermek, szülő-nagyszülő stb.) alkalmazható konfliktus feloldás is lehet.
A konfliktusok megoldása lehet tehát lehet pozitív vagy negatív. Ha egy vita nem talál megfelelő megoldásra, negatívlenyomatothagyabbanafélben,akivesztesnekérzimagát,amegoldásisnegatív színezetet kap, kényszer szülte érzést kelt-ezáltal nem érzi sajátjának mindkét fél.
Mitől lesz jó egy konfliktus rendezése?
Ha mindkét fél nyertesnek érezheti magát a megoldásban. Ebben segíthet a mediátor, mint harmadik, objektív fél, aki ügyel a konfliktusban szereplő mindkét fél egyenrangúságára s igyekszik olyan egyezséghez juttatni a feleket, ahol nem a megfélemlítés vagy a kényszer viszi bele az embert az egyezség aláírására.
A kapcsolattartáshoz fűződő érdekek védelme és a szülők egyenlősége, közös felelősségük elismerése számos esetben a különélő szülő egyre kiterjedtebb kapcsolattartási jogának biztosításához vezet.
Deliága Éva gyermekpszcihológus szerint: ”Gyermekpszichológiai szempontból érdemes lenne áttekinteni a jó kapcsolattartás kialakításhoz szükséges szakmai támpontokat. Az első és legfontosabb ezek közül, hogy a kapcsolattartás kialakításakor a gyermek érdekét vegyék figyelembe. A második a következetes, kiszámítható rendszer létrehozása. A harmadik a bizonyos fokú flexibilitás, mely minden rendszer sajátja kell, hogy legyen.
A szülőpárnak fel kell ismernie, hogy a gyermek érdekében napi szinten kell továbbra is kommunikálniuk, lehetőleg semleges, civilizált, egymást tisztelő hangvételben, hogy szülőpárként betöltendő, közösen vállalt feladatukat legalább a gyermek 18 éves koráig elláthassák.
A rendszeresség, a struktúra: kiszámíthatóságot, így érzelmi biztonságot ad a gyermeknek, és tervezhetőbbé teszi a szülőpár életét is.
Bizonyos fokú rugalmasság azonban szükséges a szülők részéről, hiszen nem vár helyzetek mindig adódhatnak.
A flow kapcsolattartás az, amikor a szülők egyaránt, közel azonos mértékben részt vesznek a gyermek életében. Nincs pontos 50-50%-os eloszlás, inkább a minőségi együtt töltött időt próbálják arányosan elosztani.
Az ilyen rendszerben élő gyerekek esetében az a tapasztalat, hogy kevésbé sínylik meg a válást, kiegyensúlyozottabbak, nem érzik azt, hogy az egyik szülőt elvesztették, és szoros érzelmi viszonyban tudnak maradni mindkét szülőjükkel. Kevesebb stresszt jelent a válás, és a világba vetett bizalmuk sem sérül.”
Bizonyított tény, hogy azoknál a gyermekeknél, akik mindkét szülő gondoskodó részvételét megtapasztalták, kevesebb érzelmi és bűnözési probléma merül fel, kisebb az alkohol, a kábítószerek és a dohányfogyasztás kockázata, kevesebb a fiatalkori terhességek száma, alacsonyabb a megfélemlítés (“bullying”) és az áldozattá válás kockázata, kevesebb az öngyilkosság és a depresszió, valamint ritkábbak az alacsony önbecsüléssel összefüggő problémák.
Ezt támasztja alá Malin Bergström, Emma Fransson, Bitte Modin, Marie Berlin, Per A Gustafsson, Anders Hjern tanulmánya is, amely szerint Svédországban 1980-as évek közepén a svédek szülői egyenjogúságért folytatott politikája, valamint a nők nagy arányú munkaerőpiaci jelenléte indította el azt a változást, amikor a válásoknál – különös tekintettel a gyermekjogi egyezményre- megnőtt a bíróságok döntéseiben a váltott nevelésekről hozott döntések száma ( 1980-as évek: 1-2% -ról 2010-re 30-40%rara ).
A szülők válásával a gyermekek is szociális-, gazdasági- és emberi veszteségnek vannak kitéve.
Egy-szülős gondozásban nevelkedő gyermekeknél nagyobb kockázata van a pszichoszomatikus problémák megjelenésének és a társadalomba való beilleszkedési nehézségeknek, mint a két-szülős gyermekek esetében.
Egyre több a magányos gyermek, akik számára fontosabb lesznek a barátok, közöttük keres példaképet az apja helyett. A rossz társaság könnyen a kriminalizálódás felé fordíthatja gyermekeinket.
„A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúlyként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben” (Vekerdy Tamás)
Nagyon sok esetben a gyermek magatartási és beilleszkedési problémája mögött a szülők közötti konfliktus, a szülők válása során kialakult helyzet áll.
Két külön világban kell élniük, ami gyakoribb szülői konfliktusnak és még több stressz-helyzetnek teremt lehetőséget. Ilyen körülmények lehetnek a megnövekedett távolságok az iskola, a barátok és a szabadidős tevékenységek között; a stabilitás hiánya a szülői- és az otthoni környezetben; valamint a két különböző családi élethez való alkalmazkodás.
Dr. Szeibert Orsolya 2015 decemberében publikált szakcikke szerint a kétlaki életmódból származó stressz lehetőségénél nagyobb jelentősége van a mindkét szülővel való, folyamatosan fennálló, szoros kapcsolat pozitív hatásainak.
Mind a két szülőjére szüksége van, az édesapjuktól és az édesanyjuktól is ugyanolyan mennyiségű és minőségű ingert kell kapniuk egészséges személyiségfejlődésükhöz.
A gyermek meghallgatása nehézkes a mai gyermekvédelemben. A két szülő közt őrlődve
a gyámhivatal/bíróság, mint döntéshozó hatóság, nem a legalkalmasabb milliő, annak a bizalmas légkörnek a biztosítása céljából, ahol a gyermek a legkisebb szorongást megélve megnyílhat s elmondhatja őszintén a véleményét a kialakult helyzetről, igényét és érzését.
A mediátor biztosítja a megfelelő kommunikációs közeget és az egyezség létrehozásához az egyensúlyt a két konfliktusban álló fél között.
A mediator sokkal hatekonyabban tudja bevonni a gyermeket a döntési folyamatba, ami rögtön 2 kézzel fpgható elönyt is jelent:
teljesülj a gyermek véleménynyilvánítási joga
mediátor és a szülők képet kaphasson a gyermek valódi szükségleteiről, érdekeiről
A gyermek meghallgatásához a legoptimálisabb környezetet az a személy biztosíthatja csak, aki elfogulatlan s olyan pszichológiai ismeretekkel rendelkezik, aki a legminimálisabbra csökkenti a gyermek meghallgatásával járó esetleges szorongást, sérülést.
A válással a házasság szűnik meg, nem a család.
A gyermeknek alapvetően nem az a fontos, hogy a szülei feltétlenül együtt éljenek – vannak olyan kapcsolatok, ahol ez lehetetlen -, hanem az, hogy számára egy elérhető biztos pont legyen mindkét szülő. Akkor is, ha nem élnek együtt.
Nem véletlen a törvényi módosítás, miszerint a gyámhivatalok és bíróságok előtérbe helyezik a közvetítői eljárásokat a vitás kérdések megoldásában, a válási ítéletek meghozatalában. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk a konfliktusok rendezésére, a válások milyenségére, amelyben a mediátornak kiemelkedő szerepe van.
Gyermekeink egészséges felnövekedése, a családok biztonsága nemcsak a szülők érdeke, hanem az egész társadalom ügye kell, hogy legyen.
Interjú a családjogi mediációról dr. Sütő Enikő és dr. Kiss Tamás ügyvéddel: https://youtu.be/cZSzb7aQ_Dw és https://youtu.be/SLJdFYF_3Fg