Már az ókori, latin irodalomban foglalkoztak a filozofikus gondolkodók a betegségek összefüggésével, így maradhattak ránk Juvenalis római költő, szatíraírójának sorai is:

„Ép testben ép lélek”. Ma sokan foglalkoznak ezzel a témával különösen a pszichológiai irányzatok, miszerint fordítva is igaz-e a kölcsönhatás, azaz „Ép lélekben ép test”?

Mostanában különösen rá irányul erre a kérdésre a figyelem, hiszen felütötte a fejét a covid19 nevű vírus, ami gyökerestől felforgatta mindennapjaink szokásrendszerétől kezdve a gyógyuláshoz való hozzájutástól át az emberi kapcsolatainkig.

A vírus fertőzési esélye és lefolyása körül nagy kérdőjelek vannak a fejekben, hiszen annyi féle variációt hallhatunk mindkét kérdést illetően, hogy a közös jellemző, egy laikus ember számára, ami összeköti fertőzést és a tüneteket: a kiszámíthatatlanság. Ez nemcsak testi/lelki egészségünkre hat rosszul, de további gondolkodásra serkenti azokat, akik megoldást szeretnének találni a megváltozott helyzetekre.

Hogy jön képbe a mediáció?

A kialakult helyzet, a bizonytalanság, a megváltozott életkörülményeink, az összezártság befolyással lehetnek ránk, a lelki/testi egészségünkre, kapcsolatainkra, amely megmutatkozik mind gyermekvédelmi munkámban, mind közvetítői munkámban.

A konfliktusos kapcsolatban élők kényszerű összezártsága, csak növeli az együttéléssel járó stresszt, szorongást, negatív hatásokat, amik olykor testi tünetekben is megnyilvánulhatnak.

Az előtte makk egészséges, de most pszichoszomatikus tüneteket produkáló gyermek életében nem történt más, „csak” több időt tölt a válófélben álló, állandó veszekedő szüleivel. Az apuka nem tud elmenni edzőterembe, hogy kiadja magából a feszültséget. Az anya hobbija is megszűnt, mert nem járhat el a közeli uszodába a sávokat róni, amit szauna szeánsszal zár.  Marad az otthon melege, ami most pattanásig telt feszültséggel, amit mmindannyian éreznek, s ami legjobban a gyermekre hat.

A több generációs háztartásban élő családtagok még szűkebbnek érzik a lakóteret, a generációs különbségek okozta véleménykülönbségek több vitához vezethetnek. A munkáját elvesztő családfenntartó többet van otthon a családjával akinek tehetetlenség érzése, néha a családtagokon csattan.

A válófélben lévő párok menekülési lehetőségei lecsökkentek. A férj nem ülhet be a közeli presszóba a haverokkal kidumálni az otthoni feszültségeket, a feleség munka után nem tud beülni egy frissítő hajmosásra a fodrászhoz, mert 19.00 kor zár. Már kevésbé fér bele a szépítkezés mellett a csevegés. Pedig a verbális ventilláció nagyban csökkenti a belső feszültséget.

A kommunikációs csatornák beszűkültek, márpedig konfliktust rendezni kommunikációval lehet.

Azoknál a pároknál is felgyorsul a kenyértörés, akik még esetleg tépelődtek a „Hogyan tovább”- ot illetően.

S előbb utóbb: mindenkinél betelik a pohár.

Ilyenkor, mint külső segítség léphet színre a mediátor, aki egy objektív, külső kommunikációs csatornaként próbálja feloldani a felek közötti feszültséget: Legyen az családtagok közötti nézeteltérés, legyen az válófélben lévő pár vagy kamasz gyermekétől falra mászó szülő.