Hol találkoztam gyermekvédelmi, kapcsolati/kapcsolatügyeleti mediátorként bántalmazás esetén megvalósult mediációval?

1. Budapest leghátrányosabb kerületének Gyámügyi Osztályán, mint gyámi ügyintéző
2. Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, közismertebb nevén Tegyesz, itt Budapest Gyámügyi Osztályai által elrendelt, kötelező mediációkat vezettem le 5 éven keresztül
3.  Budapest egyik szociálisan legfejlettebb Gyermekjóléti Központjában, mint esetmenedzser és kapcsolatügyeleti mediátor

Nemcsak a gyermekek közvetlen fizikai, verbális és fizikai bántalmazása számít kiskorú veszélyeztetésnek, hanem a szülők gyermekeik előtt történő veszekedést, verekedés, ellennevelés is. Ezzel gyakran nincsenek tisztában a szülők.

Általában meg is történik a feljelentés, s az eljárást megindítják. Sajnos a magyarországi – hibás – gyakorlat az, hogy ilyenkor sok gyermekjóléti intézmény vagy mediátor nem vállalja a közvetítést, a hivatalok nem minden esetben rendelik el a mediációt.   Távol áll tőlem egyrészt az áldozat hibáztatás és távol áll tőlem az a látszat, hogy meg szeretném ítélni mi számít bántalmazásnak, hiszen tudjuk a gyermekvédelmi törvényeink null toleranciát írnak a családon belüli erőszak esetén, a gyermekbántalmazással szemben, de sokszor tisztázatlanok a körülmények egy családon belüli erőszak esetén. A bántalmazás módja és súlyossága, eltérhet (fizikai, szexuális, verbális, lelki, gazdasági) s ehhez szükséges, hogy a mediátornak legyen füle, szeme arra, hogy megítélje fennáll -e az adott időben olyan egymást érintő erőszakos cselekedet, amely lehetetlenné teszi a közvetítést. Sokféle bántalmazás létezik, ami nem feltétlenül zárja ki a közvetítői eljárás alkalmazását, ami a közvetítői folyamat megkezdése vagy befejezése után derül ki.

Ezen a területen nagyon megoszlik még a praktizáló mediátorok és mediátor képző iskolák véleménye is, de…! ami tény: nincs olyan jogszabály vagy rendelet Magyarországon, amely tiltaná a közvetítésben való önkéntes részvételt bántalmazás esetén.

Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Magyarország 2014 márciusában aláírta, de még nem ratifikálta (nem iktatta törvénybe) az Egyezményt.

Az Isztambuli egyezmény a kötelező alternatív vitarendezési eljárások és büntetések tilalmáról ír. (48.cikk)

A mediáció az a technika, ahol az előkészítő beszélgetéseknél fény derülhet arra, hogy a rendőrségi feljelentésnek van -e alapja, vagy mik is a valós körülmények. Játszma, egymás elleni harc eszközeként tették meg a rendőrségi feljelentést, vagy valóban megtörtént a bántalmazás. Sokszor derül fény a beszélgetések alkalmával, hogy a férj által elcsattant pofont, a feleség által elkövetett, hónapokon át tartó verbális bántalmazás előzte meg. Természetesen nem értek egyet azzal, hogy bármilyen problémára megoldás lenne a fizikai erőszak, de sokszor a fel -és bejelentéseknél nem biztos, hogy kiderül a bántalmazás kölcsönössége. Ezért fontos, hogy a mediátor jól körbejárja a körülményeket, a felek egymáshoz való viszonyát.

Köztudott, hogy a családon belüli bántalmazások nagy része látenciában marad. Ennek legfőbb okait részben a kialakult rossz igazságszolgáltatási gyakorlatban látom, részben a törvényhozók, családon belüli erőszakhoz  való hozzáállásában. Gyermekvédelmi szakemberként sokszor tapasztaljuk, hogy a rendőrség lerázza a hozzá forduló nőket bántalmazás esetén. Kétszer, háromszor is vissza kell mennie az áldozatnak, mire hajlandók felvenni a jegyzőkönyvet, így sokszor el sem indul a rendőrségi eljárás, s a mediáció során derül fény a bántalmazásra. A másik ok, amit sokszor tapasztalunk, ami miatt nem derül fény hivatalosan a bántalmazásra szintén a helytelen magyar társadalmi felfogás: a férfiak szerepkörébe nem illik bele, hogy nekik is fájhatnak dolgok pl. a megalázás, a verbális bántalmazás náluk is okozhat komoly sérüléseket, de mivel nehezebb alátámasztani ezeket illetve a magyar norma az, hogy ciki egy férfinek, ha egy nő bántalmazza: legtöbb esetben nem történik meg a feljelentés sem. Ezekben az esetekben a mediáció tökéletes eszköz a körülmények tisztázására, az aktuális helyzet feltárására.

Van, hogy a folyamat során derülnek ki ezek a körülmények. Például: egy háztartásban éltek napi rendszerességgel valósult meg verbális bántalmazás, de mivel a kényszer együttélés megszűnt, a felek tárgyalóképessége javult és a felek nyitottak az egyeztetésre: miért ne élhetnének a lehetőséggel? Természetesen speciális tudás, technikák (lásd: pszichológiai, – jogi ismeretek, sétáló mediáció) és képességek birtokában kell legyünk: egyrészt, hogy felismerjük az agresszort, másrészt kezelni tudjuk a már rutinszerűvé vált válasz reakciókat. A mediátor feladata az egyensúly megteremtése a két fél között ahhoz, hogy win-win helyzet alakulhasson a megbeszélés végére.

Ha nem is mindig születik megállapodás, elindíthat a közvetítői folyamat a bántalmazott félben olyan folyamatokat, amik később nemcsak segíthetik a megegyezést, de az életére, személyiségfejlődésére is jelentős pozitív befolyással lehet. pl. pszichológus szakemberhez fordul, megteszi az első lépéseket a bántalmazó kapcsolatból való kilépés felé stb.

Kapcsolatügyeleti mediátorként találkozom a legtöbb olyan esettel, ahol szexuális abúzussal vádolják meg az apát, így a gyámhivatal felügyelt kapcsolattartást ír elő. A kivizsgálás hosszú időszakában felügyelet mellett találkozhat az apa a gyermekkel. Idő közben sok esetben kiderül, hogy a vádnak nem volt alapja, csak egy eszköz volt az anya részéről, hogy bosszút álljon az apán valamilyen személyes sérelemért vagy eltávolítsa a gyermeket az apa életéből. Ilyenkor a kapcsolattartás fokozatos felépítése céljából ismét szükség lehet egy közvetítőre, mediátorra, aki segíti a kapcsolattartás létrejöttét, működését az intézményi falakon kívül.

Összegzésül: akár ismert, akár nem ismert a felek közötti bántalmazás, ha a felek nyitottak s le tudnak ülni egymással egy légtérben, vagy külön szobában – de egy időben: egy próbát mindenképpen megér a közvetítés, mert nem tudhatjuk milyen pozitív hozadéka lesz a folyamatnak a felek életében. Úgy vélem, nem mindenáron a megállapodással lesz sikeres egy közvetítés. Az is eredmény, ha elindul valamilyen kommunikáció a felek között, vagy a későbbi, békés együttműködést,  megegyezést segítő folyamat.