Nagyszülői kezdeményezésre indult a közvetítés. Természetesen előkészítő beszélgetésen vett részt a nagyszülő és a szülők is. Meghallgatva először a nagyszülőt, aki nehezményezi a fiatalok kenyértörését, annak módját s az azutáni családi működést, csak egyre több lett a kérdőjel bennem. A nagyszülő az unokái iránti aggodalma s azok védelme céljából fordult az iskolai gyermekvédelmi szakemberhez, majd a gyermekjóléti központhoz. Állítása szerint az unokái veszélyeztetve vannak a szülők, de főleg az apa által, mert felelőtlenül neveli(k) őket. Nincs egy papírra vetett fix kapcsolattartási szabályozás a fiatalok életében, nincs egy rendszer, amikor ő találkozhat az unokákkal, de legalábbis nehéz ez az új felállás, amihez neki, mint vidéken élő nagymama nehéz alkalmazkodni. Nagyon sajnálja menyét, akit a fia cserbenhagyott így az anya rá van szorulva az ő segítségére. Elmondta azt is, hogy mélyen együtt érez a menyével, hiszen jómaga is elvált, s nem volt szép válása, ezért nem szeretné, ha az unokái is átélnék azt, amit a fiának s neki is kellett. (gyámhivatali eljárás, kiszámíthatatlanság stb)
Első hallásra, azt gondoltam, hogy itt van egy férfi, aki elhagyta a családját, s milyen rendes az apai nagyszülő, hogy így kiáll a menye és unokái mellett. Aztán ahogy a folyamat előre haladt, tisztulni látszott a kép…
Az első, elhamarkodott gondolat mentén ki is emelném, hogy mennyire fontos a mediátor objektivitása, az előítélet – és ítélkezésmentes hozzáállás, amit folyamatos önvizsgálattal és belső szupervízióval kell fenntartanunk az egész folyamat során.
A szülőkkel való előkészítő beszélgetés alatt a szülők megerősítették, hogy már nem élnek házasságban, közös háztartásban sem, s a probléma, amiben a segítségemet kérik: nem az elválás megkönnyítése, nem az önálló élet folytatásának kialakítása, s nem a gyermekek körüli témák rendezése.
A főleg családjogi/válási témákban mediáló közvetítőként érdekes és bíztató érzés volt megtapasztalni azt, hogy két ember, túllépve saját sérelmein s a gyermekek érdekeit szem előtt tartva, bírói papír nélkül is mennyire intelligensen tudnak hozzáállni a különváláshoz. Igyekeztem ezt a lehető legtöbbször vissza is jelezni a szülők részére. A kapcsolattartás működik, a szülők mindent meg tudnak beszélni egymással.
Akkor mi lehet a probléma?
Az első közös egyeztetésen, ahol a nagyszülő és a szülők is jelen voltak kiderült, hogy a valódi konfliktus igazából az apai nagyszülő és a már szülői szerepeket betöltő fia között lappang illetve a naygszülő által egy fel nem dolgozott trauma okozza a már az unokákat is érintő az anya s fia közötti rendezetlen konfliktust. A közvetítés valódi célja is kikristályosodott: a nagyszülő és az unokái közötti kapcsolattartás rendezése miatt jutottak el hozzám a családtagok.
A közös tárgyaláson a szabályok és részvételi feltételek ismertetése után a nagyszülő egy vastag dossziét vett elő, miszerint minden állítását majd papírral szeretné alátámasztani. Elmondtam a nagyszülőnek, hogy sajnos sem időben, sem kapacitásban illetve a mediáció, mint peren kívüli eljárás keretén belül nem igazán van helye és szükség bizonyításra. A mediáció célja, nem a felek igazának bizonyítása, hanem a felek véleményének közelítése. Így az akta tartalma nem is került később elő.
Kiderült, hogy a nagymama részéről van egy feldolgozatlan válás, ami olyan szinten megviselte őt, hogy pszichiátriai kezelésre szorult s amely feldolgozatlan problémaként akkor tört ismét felszínre, amikor a fiatalok szétmentek. A nagyszülő ismét átélni véli a múltbéli sérelmeit, amit fia apjával élt át, s amelyet kivetített fiára, s amely sérelmektől, sérülésektől megóvni szándékozta unokáit. A nagyszülő valóság érzékelése oly mértékben eltorzult a múltbeli trauma által, hogy a „magánélethez való jogainak” határait átlépve, akarta kontrollálni a szépen különváló fiatalok életét. Gyermekét szülői minőségében megkérdőjelezve, gyermeki szerepbe kényszerítve 35 éves fiát pszichésen – és verbálisan bántalmazta az apát. Az apáról alkotott negatív véleményt a nagyszülő továbbította az unokák felé is, amely már szorongást okozott a nagyobb, 10 éves gyermeknél.
Mivel a mediátor nem adhat tanácsot, viszont az egyéb elakadások befolyásolhatják nemcsak az egyezség létrejöttét, hanem annak betartását is, nem utolsó sorban az unokák lelki egészségét is, már nemcsak szimpla mediátorként folytattam a közvetítést, hanem feltettem a gyermekvédelmi szakember szemüvegét is.
A nagyszülő által hozott példákra, miszerint miért veszélyes a fia unokáira és miért szorulnak a fiatalok az ő irányítására, a visszatükrözés módszerével igyekeztem reflektálni és láttatni, hogy aggodalmai, s a vélt veszélyeztető tényezők, amelyből a gyermekek körüli feszültségek erednek, nem állnak fenn.
Fia és menye, nemcsak a válás terén, de mint a gyermekek életében külön életet folytató szülői hozzáállás terén is példamutató emberek.
Az egyeztetésen elhangzott információ alapján, egyre jobban tisztult a kép: A nagyszülő saját szerepét igyekszik hangsúlyozni és fenntartani a fiatalok életében s szeretné megmenteni unokáit a nem létező, de saját életében átélt sérülésektől. Ennek a családnak komplexebb segítségre lenne szüksége.
A beszélgetés során felmerült közös célként, hogy a gyermekeket segítse pszichológus. A nagyszülő szerint a válás feldolgozása miatt, a szülők szerint a nagyszülői negatív befolyásoltság miatt. Az ok más, de a szükséglet adott, így ebben a kérdésben hamar közös álláspont és egyezség is született.
Közös célként megmaradt az, hogy az unokák tartsák a kapcsolatot a nagyszülővel, melynek formáját nagyban befolyásolja a nagyszülő és apa között meghúzódó, feloldatlan konfliktus, amire az anya világított rá a beszélgetés során. A mediáció során így a nagyszülő és unokái kapcsolattartásában megállapodás született, amellyel párhuzamosan a kapcsolati probléma rendezését célul kitűzve a nagyszülő és az apa vállalta a családterápián való részvételt is, továbbá a gyermekek egyéni pszichológiai megsegítése is bekerült a megállapodásba.
A fent leírt eset több mindenre rámutat:
- Életünk során átélünk többféle traumát, amely, ha feldolgozatlan marad, továbbadhatjuk gyermekeinknek, életre szóló sérülést okozva, befolyásolva azok párkapcsolatát.
- A mediáción megjelent konfliktus rámutathat más egyéb problémára, amely „kezelést” igényel.
- „Hozott anyaggal” dolgozunk. A felek élettörténete, érzelmi állapota nagyban befolyásolja a megegyezés kimenetelét.